A fülünk a hallás és az egyensúly érzékszerve. 3 része van: külsőm középső, és belső fül.

Külső fül

A külső fül fülkagylóból (mely annak a része, amelyet a fejed oldalán láthatsz), és külső fül csatornából tevődik össze. A fülkagyló továbbítja a hanghullámokat (rezgések) a külső fül csatornájába, míg el nem érik a dobhártyát, ezzel okozván a rezgést.

Középső fül

A középső fül egy levegővel teli hely, mely a dobkártya mögött található, amely vékony csontok sorozatából áll. (csontocskának hívjuk: kalapácscsont, ülőcsont, és kengyelcsont). Ezek a csontok kinyúlnak a dobhártyából a cochleáig (a halló érzékszerved a belső fülben). Amikor a dobhártya rezeg, akkor a csontocskának utasítja, hogy előre és hátra mozogjon. Ez a mozgás továbbítja a hanghullámokat a belső fülön át.

A középső fül, kis csőként az orr hátsó részéhez is csatlakozik, ezt mi fülkürtnek hívjuk. Amikor nyelsz, ásítasz vagy kifújod az orrodat, a fülkürt kinyílik és levegőt enged be a középső fülbe.

Belső fül

A belső fül 2 részből tevődik össze:

  • a cochlea, amely a hallásért felelős
  • a fültornáchoz tartozó rendszer, amely az egyensúlyért felel.

A cochlea az egy folyadékkal teli kamra, amely úgy néz ki, mint egy kis héj. Több ezer vékony szenzoros sejt van benne, melyet szőrsejteknek hívunk. Amikor a hanghullámok belépnek a cochleába, a szőrsejtek elektromos jelzéseket küldenek a halló idegbe. A hallóideg ezeket a jelzéseket közvetíti az agynak, amely így felismeri a különböző hangokat – például az emberek beszédét vagy a lépéseket. A fültornáchoz tartozó rendszer szintén folyadékkal van telítődve és 3 kis kamrából áll szenzoros sejtekkel együtt. Amikor a fejedet mozgatod, a belső folyadék ezeket a kamrákat mozgásra kényszeríti. Ő felel tehát a mozgásért, a szenzoros sejtek elektromos jelzéseket hoznak létre, melyeket elküldenek az agyba. Az agy ezt az információt arra használja fel, hogy egy részletes ötletet készítsen a tested mozgásáról és a fejed állapotáról, a látásodról és a szenzorokról.