A fülünk a hallásunk és az egyensúlyunk szerve. Három részből áll: külső, középső és belső fül.
Külső fül
A külső fül a csúcsból áll, amely a fej oldalán és a külső hallójáratból is látható rész. A rezgéseknek nevezett hanghullámokat a csúcs összegyűjti, és lefelé irányítja a külső hallójáraton, amíg azok el nem érik a dobhártyát, amit rezgésbe hoznak.
Középfül
A középfül egy levegővel teli tér a dobhártya mögött, amely apró csontok láncolatát tartalmazza, az úgynevezett hallócsontocskákat nevezetesen a kalapácsot, a kengyelt, és az üllőt. Ezek a csontok a dobhártyától a fülkagylóig húzódnak, amely a belső fül hallószerve. Amikor a dobhártya vibrál, az a hallócsontocskák hátra és előre mozognak. Ez a mozgás átviszi a hanghullámokat a belső fülre.
A középfül is az orr hátsó részén található egy kis átjáróval, amelyet Eustachian: magyarul kiejtve ausztag kürtőnek neveznek. Lenyelés, ásítás vagy orrfújás esetén az ausztag kürtő kinyílik, és levegőt enged a középfülbe.
Belső fül
A belső fül két részből áll:
• a fülkagyló, amely a hallásért felelős, és • a vesztibuláris rendszer, amely az egyensúlyért felelős.
A kagyló egy folyadékkal töltött kamra, amely kissé hasonlít a csigahéjra. Ezernyi apró szenzoros sejt béleli ezek a szőrsejtek. Amikor a hanghullámok belépnek a kagylóba, a szőrsejtek elektromos jeleket indukálnak a hallóidegben. A hallóideg ezeket a jeleket az agyba küldi, amelyek különböző hangokként ismerik fel őket – például beszélő emberek vagy léptek elkülöníthető zajaiként.
A vesztibuláris rendszer szintén folyadékkal van feltöltve, és három kis kamrája van, amelyek a folyadék helyzetét érzékelő szervekkel vannak bélelve. Amikor megmozdítja a fejét, a folyadék ezekben a kamrákban mozog. Erre a mozgásra reagálva az érzékszervek elektromos jeleket hoznak létre, amelyek az agyba kerülnek. Az agy ezeket az információkat arra használja fel, hogy részletes képet alkosson a test mozgásáról és a fej helyzetéről. Ez együtt a látással és a fül érzékelőivel segít megőrizni egyensúlyát.
